Kínai sakk, nagy

Kínai megnevezés: 西洋棋
Magyar kiejtés: xiangqi
Jelentése: elefántok játéka
Szín: világosbarna, fekete, piros
Anyag: fa
Kiszerelés:

• 1 összecsukható tábla
• 16 piros írásjegyes korong
• 16 fekete írásjegyes korong

Kínai sakk
A kínai sakk eredeti elnevezése „elefántok játéka”. Mintegy 800 éve játsszák a mai szabályok szerint. A hagyományosan nagy megbecsülésnek örvendő „négy művészet” egyikének számított. A legrégibb változata másmilyen lehetett, bár sokan feltételezik, hogy tulajdonképpen az indiai sakk és egy régi kínai táblajáték elemeinek kombinálásáról van szó. A kínai sakkot jóval többen játsszák (mintegy félmilliárd ázsiai), mint a világszövetség által szabályozott sakkot. Az első Ázsia-bajnokságra 1980-ban került sor Makaón.

Felállás

A játékmező 10 vízszintes és 9 függőleges vonalból áll, és két játékfélből, amelyeket egy folyó választ el egymástól. A két játékos 16-16 vörös, illetve feketészöld bábját mindig a 90 metszőpontra helyezi. A bábok a következők: egy hadvezér és két testőre egy 9 pontos erődben, amelyet nem hagyhatnak el; két elefánt, amelyek átlósan ugorhatnak a második mezőre a folyón keresztül; két huszár, amelyek nem ugorhatnak, mert előbb egyenesen kell lépniük, csak aztán léphetnek átlósan; két harci szekér, amelyek bástyaszerűen lépnek; két előretolt ágyú, amelyek mindegyike ütheti a vonalban második mező lévő ellenséges bábot; végül öt előretolt gyalog, amelyek egyenesen lépnek, de ugyanígy üthetnek, a folyón túl még vízszintesen is. A játék célja a hadvezér leütése. A vörös kezd. A játszmát az nyeri, aki megmattolja vagy patthelyzetbe kényszeríti az ellenfél királyát. Örök sakk tilos. Háromnál többször nem lehet sakkot adni egymás után azonos bábuval azonos helyről. Nem kényszeríthető az ellenfél ingázásra (végnélküli oda-vissza lépegetésre két pont között), csakhogy elkerüljük a sakk-mattot. A játszma döntetlen, ha egyik fél sem képes sakk-mattot vagy pattot kikényszeríteni.

Bábuk

Kínai bábu		Lépések, menetmód
		Szekér(csü) Úgy lép, mint a bástya, tetszőleges távolságot tehet meg vízszintesen vagy függőlegesen. A folyón átmehet.
		Ló(mao) L-alakban léphet, mint a huszár, de nem ugorhat át egy másik bábut. Vagyis a dobbantó pontnak szabadnak kell lennie: egyet lép vízszintes vagy függőleges irányba a dobbantó pontra, és innen léphet átlósan egyet a végső helyére, tehát a lépés kétfázisú. Átkelhet a folyón.
		Elefánt(hsziang) Átlósan mindig két pontot lép egyszerre. Nem lépheti át a folyót. Akár a ló, nem ugorhat át egy foglalt pontot. Így mindössze nyolc ponton tanyázhat.
		Mandarin(si) Átlósan egy pontot léphet. Nem hagyhatja el a palotát.
		Király(vörös: suaj, fekete: csiang) Léphet előre-hátra, oldalra, de átlósan nem. Nem hagyhatja el a palotát. A két király nem nézhet szembe nyitott vonalon egymással, kell lennie köztük egy bábunak.
		Ágyú(pao) Az ágyú másképp lép passzívan és másképp lép leütéskor: Passzívan úgy mozog, mint a szekér (bástya). Leütéskor ugráskényszerben van: át kell ugorni egy saját vagy egy ellen bábut (mindig csak egyet!), hogy fogságba ejthesse az utána álló ellenséges bábut. Az ágyúk csak ugráskor ütnek és csak ütéskor ugranak.
		Gyalog(vörös: ping, fekete: cu) Mielőtt elérné a folyót, mindig csak egyet léphet előre, utána oldalirányban is mozoghat. Az utolsó sorba érve, csak jobbra-balra léphetnek, hátra és átlósan nem, le sem cserélhetők.