Szín: bordó, fehér
Anyag: rózsafa, lakk, gyöngyház
Kiszerelés:
- 1 paraván
A rózsafa bútorok elegáns vöröses színe egyedi karaktert kölcsönöz minden bútortípusnak. A nyugati szín és formavilágba is egyaránt jól illeszkedik.
Kínai paravánok
A kínai nyelvben a paravánra használt (pingfeng) szó jelentése: “szél ellen óvó”. A régészeti leletek tanúsága szerint, Kínában már a Hadakozó fejedelemségek (Kr.e. V-III. század) korában is használtak paravánokat.
A kínai kultúrában a paravánoknak/ellenzőknek egyszerre volt mindennapi és szakrális szerepük. A legkorábbi ránk maradt paravánokon már feltűnik a fekete vagy a vörös színű lakk, amit évszázadokkal korábban kezdtek el alkalmazni a bútorokon, először csak mint konzerváló anyag, később mint önálló esztétikai értékkel bíró eljárás. Az első darabokat, a kifejezetten alacsony paravánokat, a mindennapi életben leggyakrabban arra használták, hogy védelmet nyújtsanak a huzat ellen, de a magasabb paravánokkal együtt térelválasztó, teret lehatároló funkciót is betöltöttek. Az alacsony paravánokat, mivel az élet színtere is a földön vagy az úgynevezett platformokon – az előkelőbbek által használt alacsonyabb dobogókon – zajlott, a földön ülő ember magasságához igazították. Egészen kisméretű, negyven-ötven centiméter magas ellenzőket, úgynevezett “párna paravánokat” is használtak, melyeket közvetlen az ágyra helyeztek, az alvó ember fejéhez, hogy megvédjék a huzattól. Ugyanilyen méretű paravánokat /dörzskő paravánok/ találunk az asztalokon is, felületükön gyakorta tűnnek fel művészi kalligráfiák. A későbbiekben, a magas székek és asztalok elterjedésével – az élet színterének felemelkedésével – terjednek el az embermagasságot is meghaladó méretű ellenzők.
Az északi Wei-kortól (220-265) kezdődően egyre elterjedtebbek lettek a sok elemből álló, nagyformátumú ellenzők, amelyekkel éjjel teljesen körülvették a faszerkezettel készült ágyakat (jiazi chuang), melynek függönyeit lehajtva egy teljesen elkülönített, szobaszerűen lehatárolt környezetet hoztak létre. A lakkozott, zárt táblás vagy áttört faragású paravánok mellett idővel megjelentek a selyembetétekkel elátott típusok is, melyek díszítése már művészetnek számított.
A Ming-korban (1368-1644) a hatalmas míves darabok státuszszimbólumnak számítottak és elengedhetetlen részét képezték a fogadócsarnokoknak. Ekkoriban már nem voltak ritkák a tíz-tizenkét elemből állók sem, bár az egy és a négy elemből állók számítottak a legelterjedtebbeknek. A paraván az egyik legrégibb hagyományos kínai bútor, mely hosszú története során többféle funkcióban és formában vált a lakóterek és a mindennapi élet részévé. Innen került Japánba, majd jutott el Európába, hogy sok egyéb Kínából érkezett ismerettel, tudással és tárggyal együtt az egyetemes kultúra részévé váljon.
Rózsafa (hungmu)
A kínai bútorfák egyik legkedveltebb fajtáját: “vörös fának”, közismertebb néven rózsafának (hongmu) nevezik. Három fafajba sorolható fákat neveznek meg hongmu néven.
- Pterocarpus indikus egyik alfaja (A XVIII. században a vörös szantálfa helyettesítésére használták)
- Adenauthera pavonina (epenefa, Mimosaceae)
- Dalbergia latifolia (paliszander)
Használata csak a korai XVIII. században vált általánossá. Az ebbe a csoportba tartozó fák egyaránt megtalálhatók őshonos fafajként Kínában (1. fafaj esetében), a Fülöp-szigeteken: andaman vörösfa, burmai rózsafa, narra fa néven és (2. fafaj esetében) Bengal, Asszam, Bombay, Burma területén.
