Kiadó: Terebess Kiadó
Szerző:Tandori Dezső
Kései előszó
Látszólag szélső-surranópályás könyvecskét vesz kézbe az Olvasó, másfelől mégis épp egyik (nekem) legfontosabb munkámat. És elmúlt fél év eseményei, utolsó madaram halála, ennek következtében “teljes belső” rendszer-átváltozásom azt hozta, hogy többször is kimondtam, s itt, legaktuálisabb helyén végérvénnyel elismétlem: számomra az egyetlen érdekes, ilyképp érvényes rendszer ez a 36. éve játszott kártya-koala-zen bajnokság maradt. Madárkám halála eredményezte, hogy nincs többé lelkiismeretfurdalásom: “miért nem foglalkozom többéi az emberekkel” (közvetlenül; ó, hát közvetve, írásaim révén, nagyon is sokat! kevesen vallanak annyira nyíltan önmagukról, élményeikről, mint talán éppen én), mégis, teljessé vált, hogy csak “medvék” és halottak ennek a könyvnek, meg a bajnokságoknak a szereplői. Ez egy halottas szeretetkönyv. Oly összetartozásé, amilyet Kosztolányi a Csáth Géza-versben (még emberközelibben) fejez ki. Az éj felé – az életé: ezzel a szembeállítással. Már nincs madaram, aki a maga módján emberré vált, ahogy a többiek is, így az emberi fogalmak közül (a fennmaradás biológiai fogalom! minden helyben maradás, előrejutás ezt szolgálja) csak ez a rendszeralkotódás maradt meg számomra. Az összetartozás netovábbja nekem ez a játéklehetőség, ám ezt, mikor a könyvet írtam, még magam sem tudtam. Nem foglalkozom emberközi társalkodással – azért írok. Még idehaza is – kimagasló evidenciájú, egy szoros együttesben is páratlan érvényű (nekem) ez a rendszer, melyet, ismétlem, a végső összetartozás mérőónozása jegyében, Olvasómnak bemutatni próbálok.
2005 szeptemberében
