A zen-lófogadás

Kiadó: Terebess Kiadó
Szerző: Tandori Dezső

„E könyv nem erről a világról szól. Csak »is«” – írja új prózakötetében Tandori Dezső. A „regény” (!?) gépelt szöveget tár az olvasó elé, az ideiglenességet, a kéziratszerűséget, a lezáratlanságot sugallva és nyomatékosítva. De még ez a gépelt szöveg sem egynemű: rajzok, ábrák ékelődnek a szövegbe hol magyarázva-illusztrálva azt, hol – látszólag – teljesen oktalanul, játékos, ironikus, önironikus, „visszavonólagos” módon pepecselve a szöveggel, amelynek szövetét a beleékelt vendégszövegek (ellesett párbeszédek szövegei, „talált” szövegek, ismert versek, illetve azok parafrázisa stb.) hol erősítik, hol kétségbe vonják. A regény (!?) valóban nem erről a világról szól. Hanem – talán – a lóversenyekéről, hisz a mű telis-teli van „lovizással”, fogadásokkal, a tíz év alatt bejárt 46 lóversenypálya (ír, francia, angol, német, olasz, osztrák, magyar pályák) leírásaival, az azokon történt események bemutatásával. Ám nem is lóversenysztorik gyűjteménye a könyv. A lovizós olvasó ugyan néha megdöbbentően szakszerű részletekre bukkanhat, ám Tandori a fogadások világát sem kívánja „ábrázolni”, azokat is „csak” metaforaként, utalásként, allúzióként használja, inkognitóként, az „igazi” eltitkolásaként és szemérmes álcájaként. A nagyszerű a műben éppen az, hogy mély, lírai mondandóját sohasem mondja ki, csak körüljárja, csak utalásokkal közelíti (majd meg távolítja). Afféle prózai „variációk téma nélkül” típusú alkotás, a legszebb, ám egyúttal a legjátékosabb Tandori-szövegek közül való. Minden „igazi” olvasónak melegen ajánlandó.