Kiadó: Terebess Kiadó
Szerző: Arthur Koestler
Fordító: Tandori Dezső
Lektor: Soós Sándor
Kötetünk A lótusz és a robot második részét adja közre, az író japán élményeit foglalja össze a családtervezéstől, a kertművészeten és a „jellem-kertészeten” azaz a nevelésen át a vallási életig, a „Zen útjáig”, a japán lélek furcsaságainak elemzéséig. Jellemző rá az elfogulatlan szemlélő befogadó nyitottsága és a jószemű kritikus éles megfigyelőképessége, az európai és az ázsiai kultúra, életmód és szellemiség izgalmas összehasonlítása során.
„Felkelő-lemenő nap, jellegzetes fatorony, lebegő madarak a borítón: gyönyörűség. Maga Japán e képnél sokkal ellentmondásosabb.
A globalizáció egyik motorja; önmaga eredeti mivoltának épp a múlt században már megkezdődött globalizációval Nagy Elvesztője. (Bocsánat: a múlt-múlt századról van szó, a XIX-ról!) De: jövendőjének ösztönös-bölcs felismerője; aprólékos hétköznap-élő. Gátlás nélküli technika-másoló; az újító Technikai Rém. Megbocsáthatatlan háborús bűnök elkövetője; nem csupán az engedékeny kegyetlen történelmi szükségszerűség folytán a Szerencse Gyermeke…
És így folytathatnánk.
Koestler egyszerre ad nyüzsgéses és higgadt képet Japánról. A szigetek országának átlag-jellege sokkal kiegyensúlyozottabbnak látszik az indiainál. A végletek itt „befelé alakulnak”.
A tevőlegesség (konstruktivitás, pozitív gondolkodás) szelleme áthatja a népet, ha akarja a nép, ha nem. A nagy bakugrások (társadalmi elmaradottság mellett végbevitt totális ipari forradalom a már említett XIX. század második felében) megtermi itt is a mulatságos önellentmondásokat. Igaz, a vallás gyakorlása más. A Nagy Szent nem ül úgy reggel a klozetton, hogy purcintásait – jó pénzért – egyenesben hallgathatja Dél Amerikába emigrált angol festőnő és svájci diáklány. A zen kolostorok világa még mindig a fent lebegő vadmadarak életére tekinthet föl. Bár a tokiói metróra csúcsforgalomban feltülekedvén aligha gondol bárki is olyat, hogy netán az édes otthon melege = két béka cuppanása a sás között.
Komolyabbra fordítva megint: Indiában megmaradt a kasztrendszer. (Ez nagyon komoly dolog!) Japán létrehozta a maga kvázi-kapitalizmusát a kvázi-feudális alapokon, és ez császárostúl jól működik.
Hogy aztán Japán „miről szól”, ezt próbálja körüljárni Koestler. Remekül csinálja, mert a közel negyven éve átélt dolgok itt sem avulnak, máig sem. Megismerjük a „nagycsaládot”, az „apa” jellegzetes japán intézményét; a tanulmányi rendszert. Hallunk az abszolút bölcsesség állapotáról, mely – Koestler szerint – a „leesett a húszfillér” evidenciatörténeteitől az állítólag tényleges, nagy villámfények világosságáig terjed. Magam is komoly ihletést kaptam e könyvből, így kezdtem hozzá szerény munkámhoz a zen íjászat nyomán (a kötet 80. oldala tájékán ismerkedhet ezzel az Olvasó, magam is versenyes lófogadásra alkalmazom az „elméletet”, illetve keresem, a mi nyugatias civilizációnkba hogyan integrálható a japánság – nagyképűen szólva). Az elmét kapcsolatba kell hozni a „végső realitással”, na ja, vonzó perspektíva, ha az adott realitások olyanok, amilyenek.
Ha az adott realitások olyanok, mint mai a Kelet-Közép-Európában, különös vonzereje lehet az ismerkedésnek Japánnal. Mellécélozni – és beletalálni. Ez a japán felfogás. Nehogy onnét kelljen visszatérnünk, hogy mellé is céloztunk, mellé is találtunk.”
(Tandori Dezső)
