Kiadó: Terebess Kiadó
Szerző:Rosta Erzsébet
A kötet szerzője elsősorban az indiai vegetáriánus konyha mesterfogásait ismerteti meg az érdeklődőkkel. A téma kapcsán azonban a táplálkozási szokások eredetéről, művelődéstörténeti vonatkozásairól is szó esik (A vegetáriánusok részaránya, Az ahimszá kialakulása, A kasztokra jellemző étkezési szokások, Az indiai étkezés ethosza).Az indiai konyha ízeit meghatározó markáns fűszerek és fűszerkeverékek (curry, maszala) nélkülözhetetlen kellékei a főzésnek, ezek bemutatása után a legjellemzőbb alapanyagokat veszi sorra. A pulávok és paráták, azaz lepények különféle töltelékkel fogyasztva rendkívűl ízletes ételféleségek, ezek számos változata elkészíthető az ételleírások alapján. A karik, bádzsik, dálok, raiták, kebabok, khírek mind megannyi fölfedezésre váró finomság, amelyek elkészítése minden vállalkozó kedvű háziasszonynak ajánlható.
„Bizonyára mindenki úgy hiszi, hogy az indiaiak mindnyájan vegetáriánusok, pedig csak a lakosság kisebbik része az. Marhahús kivételével a szikhek például mindenféle húst ehetnek, a lakosság egy kilencedét kitevő mozlimok vallása pedig csak a sertéshús fogyasztását tiltja. Természetesen India mégis inkább a vegetáriánusok paradicsoma. Több millióan közülük mélyen vallásosak és tojást, sőt tejterméket sem esznek. Konyhájuk mégis nagyon változatos és gazdag – amint azt Rosta Erzsébet most megjelent könyvéből (Terebess Kiadó) megtudhatjuk.
India hatalmas ország és konyhaművészete régiónként más és más, amelyről nem sokat tudunk. Északon például sok húst esznek, de nem mindig csípősen fűszerezve. Ahogy haladunk délre, egyre több a rizses, zöldséges fogás és a szószok mind erősebbek lesznek. Kelet-India remek halételeiről ismert, a bengáliak pedig elsősorban édességeikről híresek.
Az ínyenceknek nem újdonság a csatni, a különféle gyümölcsből és zöldségből készült édes, savanyú, csípős mártás, de a dálok, a raiták, a khírek, a barfik, a pulávok vagy a firnik már számukra is ismeretlenek.
Rosta Erzsébet sokszor járt Indiában, nagyon megszerette ezt az országot – ez érződik szakácskönyvében is. Az ételek nagy része nálunk is elkészíthető. Bár sok zöldség, gyümölcs és fűszer neve idegenül hangzik, némelyikhez pedig nehéz itthon hozzájutni, de azért némi utánajárással, ha megszállott indiaiétel-hívők vagyunk, többségük elérhető.
Ami pedig a curryt, azaz a karit illeti – csak így egyszerűen, fonetikusan leírva – nos, ahány ház, annyi kari. A karis ételeket mindig lassan kell főzni, hogy a fűszerek teljes íze érvényesüljön – javasolja a szerző. A kebabok főleg Észak- Indiában népszerűek.”
(Népszabadság, 2002. feruár 14, 29. oldal)
